Az agárversenyek a 19. század közepétől váltak híressé (Angliában 18. században terjedt el). Persze ilyenkor nem a mai formájában működött.  Az agarak egy elő nyúl után futottak, a bíró lóhátról figyelte az eseményeket. Egyszerre két agarat indítottak, így kieséses rendszer formájában zajlott le a verseny. Egy kutya lehetett a nyertes.  Több olyan időszak volt, amikor nem rendeztek futamokat, gyakori volt az is, amikor "úri sportnak" tartották őket. Viszont később újra népszerűek lettek.
A 19. század végétől kezdődően az élő nyulat műre leváltották, mivel régen emiatt nem volt tökéletesen követhető a verseny. A kutyák több km-re is elkergethették a nyulat ám csak a bíró láthatta, hogy ki a győztes. Gyakran voltak olyanok, akik fogadtak egy-egy kutyára. Ez napjainkban is megfigyelhető.
A profi versenyzőknél, a tenyésztők, tulajdonosok üzemszerűen éltek ezzel a versennyel. Azokat a kutyákat, amelyek már nem tudtak tovább versenyeztetni és tenyésztésre sem voltak alkalmasak azokat kiirtották. Sok rosszalló cikk került ilyen téren napvilágra. Míg az amatőr versenyzők, akik az agarukat otthon edzik, tartják, azok kutyájuktól nem váltak meg.
A doppingolás a versenyeken nem jelentéktelen szempont. Az amatőr versenyeken nehezebb kiszűrni ezeket a kutyákat, de a komolyabb bajnokságokon komoly vizsgálaton kellett keresztül menniük az ebeknek.
Európában az agarak pénzértéke fajtától függően változik. Akár ezer-kétezer eurót is érhet egy-egy kutya, de ez hazánkban jóval kevesebb (50-100 ezer forint). Viszont ez az ár, még a felét sem teszi ki annak amit később a versenyre való kiképzés és a futam során fizetünk.  A legjobb minőségű tápot kell adni a kutyának, valamint a különböző gyógyszereket is fizetni kell. Emellett még a futamokra való jelentkezést is.  Naponta több kiló métert is mozognunk kell  az agárral, hogy edzésben maradhasson.

x saját írás